Aztán szerelem, kicsike panel együtt, picike gyerek kicsikét nagyobb panelba. Borzalmasan hálásak voltunk a sorsnak, hogy volt saját tető a fejünk felett.Szép volt, rengeteget dolgoztunk rajta, de valahogy egyre nehezebben, döcögősebben éltem meg a mindennapokat... Játszótérre le, veszekedés a hangos lakókkal, a tinikkel, akik az ablakunk alatt múlatták az időt, kutyakakit kerülgetni séta közben...Egyre jobban kiütköztek falusi gyökereim...Mert otthon ilyen nem volt...Mondjuk éjszakai élet sem, de valljuk be 30 fölött, kisbabával az emberben átértékelődnek a dolgok.
Nem volt könnyű meghozni a döntést. Férjem szülei eléggé nehezen nyugodtak bele, mintha legalább is a Marsra készültünk volna.
Esküvő után nagyra törőbb terveink voltak, kerestük azt a helyet, ahol minden tökéletes. Álmunkban sem gondoltuk, hogy a keleti régióban maradunk. nincs hegy, nincs víz...
De egy féléves kaland a tengerentúlon mindent helyre rakott bennünk! És belevágtunk!
Kedves férjem gyakorlatilag minden szabadidejét az építkezésen töltötte, Lajos bácsival a kőművesünkkel, a sógorommal, haverokkal, kalákában épült a házikónk. Kemény időszak volt....
Mai napig rácsodálkozok, hogyan is sikerülhetett.
És, hogy mi az apropója ennek a bejegyzésnek?
A falu utolsó utcájában lakunk, az összes szomszédunk panelből kiköltöző városi, akik hozzánk hasonlóan örülnek a megtett lépésnek.
És, hogy ezt az örömöt hivatalossá is tegyük, minden augusztusban, Szent István nap környékén utcanapot tartunk!
Mert együtt lenni jó!
Megnyugtató tudni, hogy hasonló értékrendű családok vesznek körül, hogy a gyerekeinket szabadon kiengedhetjük játszani, bandázni, hogy van kitől kölcsönkérni egy tojás, vagy egy kis petrezselyemzöldet.
A múltkor hallottam a buszon ülve, hogy egy hölgy arról panaszkodott, a lakóparkban, ahol élnek, milyen elszeparáltak egymástól az emberek, nem nyitottak a társaságra, az ismerkedésre. Nem tudom, mitől függ az, ha egy közösség jól működik, de azt érzem, hogy ebben az irányba kéne mozdulni a világnak....
 |
| Előkerült az üst! Pörkölt volt tervbe véve... |
 |
| Az előkészületek, a hozzávalók darabolása férfimunka a mi utcánkba! Fogyott is a ragtapasz számolatlanul! :-D |
 |
| A főzőalkalmatosságról szokás szerint Zsolti szomszéd gondoskodott, mint látható a megjelenés feltétele nem volt a szmoking! csak lazán, "sportosan"....:-D |
 |
| Józsi szomszéd volt a főkavargató. |
 |
| Mindenki lelkesen kóstolgatott, és osztotta az észt! |
 |
| A kölykök napok óta lázban égtek az "utcabál" miatt, nem mintha máskor nem lógnának együtt... |
 |
| Mindenki megtalálta a hozzá leginkább passzoló lazulási formát! |
 |
| Még dekoráció is volt, csak nekünk.... |
 |
| Alakulgat... |
 |
| Mit is mondhatnék? |
 |
| Bár már nem bírunk hajnalig partizni - csak úgy öregesen - de azért sokáig elmélkedtünk a világ nagy kérdésein... |
 |
| Szokás szerint előkerültek a farsangi jelmezek és azt hiszem Hédike volt az eddigi legcukibb Darth Vader, akivel valaha találkoztam! :-D |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
Légy pozitív! :-)